[INGYENES FEJEZET, kb. 14 perc] Hogyan nem jutottam ki egyetlen versenyre sem egy négyszeres világbajnok edző kezei közt?

A harcművészkedésem szinte egyik napról a másikra ért véget, mert nem vettem észre a jeleket, hogy a lelkesedésem alábbhagyott, és már csak „erőből tolom”. Megvártam, amíg egy sérülés miatt le kellett állnom. (André ezt ügyesebben csinálta, ő nem sérült le).

Életem egyik legfájdalmasabb időszaka volt, mert nemcsak a célomat veszítettem el, hanem a hozzám legközelebb állók közül sokakat – és velük együtt önbecsülésemet is.

Volt valami, amit szerettem, és végre jó voltam benne. Találtam egy közeget, ahol ezt elismerték – talán ez volt az egyetlen, ahol a hosszú karom és a bennem dúló tinédzser‑agresszió előnyömre vált. Elfogadtak úgy, ahogy vagyok. És egyik napról a másikra, egyetlen gyerekes hiba miatt vége lett – már nem voltam elég jó.

Akkor életem egyik legrosszabb napja volt, de végül életem egyik legjobb napja lett, mert e nélkül valószínűleg nem találtam volna ráz igazi hivatásomra, hogy előadó legyek.
A beérkező kérdések alapján visszatérő témák: a „kihúzták alólam a talajt” vagy a „minden, amit eddig felépítettem, elveszett”.

Szeretném megosztani veled történetemet, hogyan mentem keresztül azon, amikor újra fel kellett építenem magamat.

Itt tudod olvasni, kattints a lenti linkre vagy képre:

Hogyan tudtam egyetlen versenyre sem kijutni egy negyszeres vilagbajnok edzo kezei kozott.pdf

Itt tudod hallgatni, kattints a háromszög alakú lejátszás gombra:

Na most szólj hozzá...